Az esemény részletei

2023 karácsonya előtti hétvégén a Voces Angelicae Énekegyüttes gyermekkórusának tagjai énekeltek a hévízgyörki Öregtemplomban. A csapat 2023-ban alakult a Magyar Rádió Gyermekkórusának 14 éves, végzős diákjaiból. Önbevallásuk szerint mikor ráeszméltek, hogy egy korszak lezárult az életükben, rájöttek, hogy nagyon szeretnék továbbra is élvezni az együtt éneklés örömét és ezt a lelkesedést átadni koncertek alkalmával a publikumnak is. Céljuk, hogy az őket összekötő barátság mellett azt az összeszokottságot, amit a Gyermekkórus tagság adott nekik, a profizenélés minőségében is kamatoztathassák.

A Voces Angelicae Énekegyüttes

Egyrészt nagy örömmel adják elő immár ilyen kamaraformációban azokat a kedvenc kórusműveiket, melyeket még a gyermekkórusban énekeltek, de ugyanilyen lelkesedéssel tanulnak meg új darabokat is, melyeknek felfedezése még nagyobb izgalommal tölti el őket. Zenélésüket a Magyar Rádió Gyermekkórusának karnagya, Dinyés Soma fogja össze és viszi őket sok olyan helyszínre, ahol nagy érdeklődés mutatkozik a zenekultúra ezen igen különleges típusára. Ezért kaptak már ilyen fiatalon felkérést egy izlandi körútra, illetve adtak már koncerteket Ausztriában és Magyarország számos településén is.

Az együttes tagjai:

Bajzák Míra Boglárka, Balogh Lili, Kóródy Sára, László Lotti, Lukácsi Luca, Mihályffy-Kádár Emma Janka, Ravaille Maxime Ludvig Imre, Rétháti Borbála, Sziklay Erzsébet, Zsolnay Orsolya Szabina

Művészeti Vezető: Dinyés Soma

A helyszín

Az eredetileg aprócska, félköríves apszisú templom első hivatalos említése az 1400-as évek végéről származik, ám valószínű, hogy már a Tatárjárás környékén is állt egy fából vagy kőből épült kápolna a Galga patakot kísérő mocsaras, lápos terület egyik dombjának tetején. Az 1500-as években egy összeírásban Hévízgyörk kapcsán Szent Márton adóját említik, amely minden bizonnyal a már akkor jelentős templom névadó szentjéről neveztek el. A Reformáció itt is változást hozott, nagyjából 70 éven keresztül református templomként létezett az épület. Az 1700-as évek elején – a település népességszámának növekedésével – a templomot kibővítették, hatalmas téglalap alakú vulkanikus kőzetekből magasították a falakat, hozzátoldották a sekrestyét és építettek egy négyszögletes, zömök tornyot is. Az évtizedek múlásával a magas talajvízszint és a gyakori áradások miatt az épület falai nedvesedtek, a deszkamennyezet leszakadás előtti állapotban volt. A tornyot az új birtokos, Grassalkovich Antal özvegye tettette rendbe. Az 1800-as években még használták a templomot, ám az állagmegóvással nem igazán törődtek.