Rólunk

A IX. század előtti pogány időszakban speciális erőt tulajdonítottak olyan szakrális helyeknek, mint szent források és tavak, a síkvidék egyhangúságát oldó halmok, dombok, különleges alakú sziklaformációk vagy hatalmas famatuzsálemek, emiatt az itt élők gyakorta ezeken a helyeken imádkoztak isteneikhez. Magyarországon a kereszténység felvételét követően, a IX. század végétől a XIII. század végéig tartó Árpád-korban emelt templomok egy része ezekre a helyekre vagy közelükben épült. Ezen kívül olyan helyszíneket találtak számukra, amelyek könnyen védhetők, központi elhelyezkedésűek, valamint nincsenek kitéve árvizeknek.

A középkori – döntően – falusi templomok évszázadok spontán, szerves fejlődése során jöttek létre, átvészelték a történelem viharait, konzerváltak építészeti stílusokat és azok változásait. A hitéleti funkció mellett számos egyéb fontos szerepet töltöttek be egészen a XIX. századig. Volt, amelyikben iskola vagy könyvtár működött, mások törvényházként szolgáltak és bíráskodtak bennük, egyesekben választásokat tartottak, megint másokban színházi és zenei eseményeket rendeztek. A helyi és környékbeli társadalom számára találkozási és közösségi terek voltak. A középkorban sokkal nagyobb jelentőséget tulajdonítottak a templomoknak. Gyakorta csak ezek számítottak az egyedüli tartós épületnek, hisz kőből készültek, a lakóházaknál erősebb védelmi szereppel rendelkeztek, nem ritkán itt rejtették el a faluközösség vagyonát, magasba nyújtózkodó tornyai útjelzőként szolgáltak, felismerhetővé tették a települést, illetve itt szervezték a legfontosabb ünnepeket.

Ha az ország határait elhagyjuk, azt lehet látni, hogy Európa-szerte a XX. század derekától ismételten multifunkcionális közösségi terekké kezdtek válni a templomok. Számos helyen kiterjesztették hasznosításukat, kulturális tevékenységeknek kölcsönöztek helyszínt. Többek között kiállításokat, koncerteket, színházi előadásokat rendeztek ódon falaik között. A közelmúltban ez a nyitottság folytatódott. Elsősorban Nyugat- és Észak-Európában egyes helyeken kávézó vagy posta működik, kézműves vásárt szerveznek, van, ahol baba-mama klub, ifjúsági kör, szépkorúak egyesülete tart találkozókat, máshol játszósarkot alakítanak ki az épület végében. Cél, hogy az emberek (meg)ismerjék ezeket az épített kulturális örökségeket, emellett odafigyelve és tudatosan használják és megszokják.

A hasznosításkor és felhasználáskor kiemelten fontos, hogy a nyitottság mellett a fenntarthatósági szemléletre is fókuszálni kell. Tehát úgy szükséges használni, hogy annak eredeti állapotában ne történjen változás, a szigorú örökségvédelmi elvekre kínosan odafigyeljenek, valamint szem előtt tartsák, hogy a jelenlegi használat nem befolyásolhatja a jövő generációinak hasonló élményeit.

A kápolnakoncertek programsorozat célja kettős. Egyrészt az egyre nagyobb szerepet betöltő tömegkultúra, a hétköznapi kultúra mellett a magas kultúra is tudjon teret hódítani, másrészt ezeket a több száz éves – döntően – falusi templomokat, fontos építészettörténeti és kulturális emlékeket, velük együtt magát a települést megismertetni. Az elmúlt néhány évtizedben nem történt markáns változás abban, hogy a magas kultúra – jelen esetben a zeneművészet – nagyrészt Budapesten, a nagyvárosokban és nyári időszakban a vízparti településeken koncentrálódik, míg a vidéki terek, kistelepülések, a perifériák gyakorta alulreprezentáltak.

A templom kínálta bensőséges szakrális tér csöndje és nyugalma olyan mikrokörnyezetet teremt, amely a résztvevőket kiszakíthatja az egyre zavarosabb világ megállíthatatlan sodrásából, ideiglenesen lelki és spirituális menedékül szolgálhat. A több százéves vaskos falak, oszlopfők, freskómaradványok és szobrok között a látogatók a koncerteken töltött idő alatt nem csak unikális zenei élményt kapnak, hanem ennek segítségével megfeledkezhetnek azokról a problémákról, amelyek a mindennapjaikat terhelik.