Hévízgyörki Öregtemplom története

Az eredetileg aprócska, félköríves apszisú templom első hivatalos említése az 1400-as évek végéről származik, ám valószínű, hogy már a Tatárjárás környékén is állt egy fából vagy kőből épült kápolna a Galga patakot kísérő mocsaras, lápos terület egyik dombjának tetején. Az 1500-as években egy összeírásban Hévízgyörk kapcsán Szent Márton adóját említik, amelyet minden bizonnyal a már akkor jelentős templom névadó szentjéről neveztek el. A Reformáció itt is változást hozott, nagyjából 70 éven keresztül református templomként létezett az épület.

Az 1700-as évek elején – a település népességszámának növekedésével – a templomot kibővítették, hatalmas téglalap alakú vulkanikus kőzetekből magasították a falakat, hozzátoldották a sekrestyét és építettek egy négyszögletes, zömök tornyot is. Az évtizedek múlásával a magas talajvízszint és a gyakori áradások miatt az épület falai nedvesedtek, a deszkamennyezet leszakadás előtti állapotban volt. A tornyot az új birtokos, Grassalkovich Antal özvegye tettette rendbe. Az 1800-as években még használták a templomot, ám az állagmegóvással nem igazán törődtek. 1924. május 9-én egy hatalmas vihar olyan súlyos károkat okozott, hogy az épület használhatatlanná vált. A falu lakosai elhatározták, új templomot építenek (el is készült, ez a jelenlegi Szent József-templom), illetve célul tűzték ki, hogy az életveszélyes Öregtemplomot lebontanák és felhasználnák az építőanyagait. Szerencsére ez nem történt meg. A II. világháborúban találat érte az épületet, így onnantól kezdve 40 éven át néhány méteres, bokrokkal körbe nőtt, borostyánnal befutott falak maradtak, amelyek között gyerekek játszottak, kóborkutyák aludtak és korhelyek iszogattak.

Ennek a méltatlan és szomorú állapotnak vetettek véget az 1980-as évek közepén Hévízgyörkre vetődött szerzetesek, akik megtudták, a pusztuló falak helyén milyen fontos és különleges épület állt, így elhatározták, hogy visszaépítik. Két éven keresztül, nagyrészt bárminemű díjazás nélkül, filantróp szándékból, a múlt iránti tiszteletből stílustisztán helyreállították. 1988. november 13-án szentelték fel ismét a régi-új Szent Márton-templomot, amely az újjászületés, az összefogás és a kitarás szimbólumává vált. Azóta átesett még egy „ráncfelvarráson” és igazán jó állapotban várja az Érdeklődőket. A kívülről is impozáns templom gyönyörű élénkzöld domb tetején található, ahová szőlőkordon között vezet az út, bent pedig középkori freskómaradványok és egy különleges, fából készült, megható Mária-szobor.