Az esemény részletei

A Tomás Luis de Victoriáról elnevezett Victoria Kamarakórus 1998-ban Szegeden alakult, jellegzetessége, hogy a mozgalmi jellegű kóruskultúrától eltérő, hagyományban gyökerező nyugati típusú énekegyüttesként. Tagjai nem mindennapi lelkesedéssel és odaadással dolgoznak, aminek eredményeként számos díjjal büszkélkedhetnek. Például a 2006-os Goriziai Nemzetközi Kórusversenyről hozták el a fődíjat és két különdíjat. A kórus érdeklődésének középpontjában a reneszánsz és a kortárs repertoár áll: szinte valamennyi koncertjükön bemutatnak új művet, vagy korábban itthon nem hallott reneszánsz alkotást.

A Victoria Kamarakórus

A reneszánszon belül névadójuknak különleges figyelmet szentelnek, pár év elteltével szinte az összes művét magukévá tették. Kortárs kompozíciók előadására, illetve bemutatására is sokszor kapnak felkérést, s mivel Cser Ádám a vezénylésen túl zeneszerzéssel is foglalkozik, az Ő műveit is rendszeresen énekelik. 1998 óta hagyomány lett abból, hogy a kórusvezetőtől nagyobb lélegzetű darabokat kap az együttes.

Művészeti vezető és karnagy:

Cser Ádám

Ádám diplomáját a budapesti Zeneakadémia karvezetés szakán szerezte Erdei Péter és Jobbágy Valér tanítványaként. Egyetemi tanulmányai idején a Szegedi Egyetemi Zenekar vezetője volt. A The MuSix énekegyüttes alapítója, 2003 óta a Victoria Kamarakórus művészeti vezetője és karnagya.

Ének:
Baranyai Anett
Szathmáry Judit
Orcsiknè Szvetnyik Margit
Herczenik Anna
Kun Tibor
Petró Péter
Cser Ádám

Cselló:
Ölveti Mátyás

A helyszín

Az eredetileg aprócska, félköríves apszisú templom első hivatalos említése az 1400-as évek végéről származik, ám valószínű, hogy már a Tatárjárás környékén is állt egy fából vagy kőből épült kápolna a Galga patakot kísérő mocsaras, lápos terület egyik dombjának tetején. Az 1500-as években egy összeírásban Hévízgyörk kapcsán Szent Márton adóját említik, amely minden bizonnyal a már akkor jelentős templom névadó szentjéről neveztek el. A Reformáció itt is változást hozott, nagyjából 70 éven keresztül református templomként létezett az épület. Az 1700-as évek elején – a település népességszámának növekedésével – a templomot kibővítették, hatalmas téglalap alakú vulkanikus kőzetekből magasították a falakat, hozzátoldották a sekrestyét és építettek egy négyszögletes, zömök tornyot is. Az évtizedek múlásával a magas talajvízszint és a gyakori áradások miatt az épület falai nedvesedtek, a deszkamennyezet leszakadás előtti állapotban volt. A tornyot az új birtokos, Grassalkovich Antal özvegye tettette rendbe. Az 1800-as években még használták a templomot, ám az állagmegóvással nem igazán törődtek.