Az esemény részletei

Sz. Horváth Márta és Papp Tímea két alkalommal zenélt a hévízgyörki Öregtemplom közönségének. Előadásaiknak a „Két hangszer – egy lélek: fuvola és hárfa harmóniája” címet adták.

Két művésznő, két külön világ – mégis, a zene nyelvén tökéletes összhangban szólalnak meg. A fuvola- és hárfaművésznők nemcsak barátok, de hosszú évek óta rendszeres kamarapartnerek is: közös zenei útjuk során bensőséges kapcsolat alakult ki közöttük – egymással és a közönséggel egyaránt.

Repertoárjuk az évek során folyamatosan gazdagodott. A klasszikus zene gyöngyszemei mellett nagy hangsúlyt kapnak a tradicionális kelta dallamok is, melyek különösen jól illeszkednek a hárfa és fuvola hangszínvilágához. Műsorukon emellett a XX. századi hárfairodalom izgalmas kamaradarabjai is helyet kapnak – ezek új színt visznek a hagyományos hangszerpárosításba.

Előadásaik bensőségesek, érzékenyek, és mindig a zene szeretetéből fakadnak – céljuk, hogy a közönséget is részeseivé tegyék ennek az egyedülálló zenei párbeszédnek.

A Zenekar tagjai

Hárfa: Sz. Horváth Márta

Márta zenei tanulmányait a budapesti III. kerületi Állami Zeneiskolában kezdte, zongora, majd később hárfa szakon. Középfokú tanulmányait a Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskolában végezte, majd 1986-ban diplomázott a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán. A diploma megszerzése óta Alma Materében, a III. kerületben tanít, korábban szolfézst, majd 2004-ben elindította a hárfa tanszakot. 2016 óta az iskola Akkordikus Tanszakának vezetője. A diploma megszerzése után bár a tanítás felé vitte az élet, de gyakran és szívesen vesz részt zenekari fellépéseken, kamaraesteken, művésztanári koncerteken. Rendszeres fellépője az Ír Nagykövetség programjainak. Sokszor játszik kiállítás-megnyitókon, rendezvényeken.

Fuvola: Papp Tímea

Tímea zenei érzékenységét a mindennapos éneklés alapozta meg a hajdúnánási Makláry Lajos Ének-Zene Tagozatos Általános Iskolában. Mellette a helyi Zeneiskolában kezdett fuvolát tanulni, majd 1997-től a Kodály Zoltán Zeneművészeti Szakközépiskolában tanult. Ezt követően a Debreceni Egyetem Zeneművészeti Karán folytatta zenei tanulmányait, ahol 2007-ben szereztem meg kamaraművész- és fuvola tanári diplomáját. A főiskolai évek alatt már aktívan tanított a környező Zeneiskolákban, mellette a debreceni Csokonai Színház előadásainak zenei produkcióiban vett részt. 2007-ben Budapestre költözött. 2009-től az Aelia Sabina Zeneiskolában tanít. 2008 óta tagja a Magyar Zeneművészek és Táncművészek Szakszervezetének, 2011-ben választottak meg titkárnak. A tanítás mellett 12 éve tart zeneovi foglalkozásokat óvodákban. Nyaranta zenei táborok szervez gyermekek számára. A munka mellett aktívan zenél több kamara formációban klasszikus és könnyedebb műfajokban. A zene és az élet szeretetének átörökítése pályája fő motívumai.

A helyszín

Az eredetileg aprócska, félköríves apszisú templom első hivatalos említése az 1400-as évek végéről származik, ám valószínű, hogy már a Tatárjárás környékén is állt egy fából vagy kőből épült kápolna a Galga patakot kísérő mocsaras, lápos terület egyik dombjának tetején. Az 1500-as években egy összeírásban Hévízgyörk kapcsán Szent Márton adóját említik, amely minden bizonnyal a már akkor jelentős templom névadó szentjéről neveztek el. A Reformáció itt is változást hozott, nagyjából 70 éven keresztül református templomként létezett az épület. Az 1700-as évek elején – a település népességszámának növekedésével – a templomot kibővítették, hatalmas téglalap alakú vulkanikus kőzetekből magasították a falakat, hozzátoldották a sekrestyét és építettek egy négyszögletes, zömök tornyot is. Az évtizedek múlásával a magas talajvízszint és a gyakori áradások miatt az épület falai nedvesedtek, a deszkamennyezet leszakadás előtti állapotban volt. A tornyot az új birtokos, Grassalkovich Antal özvegye tettette rendbe. Az 1800-as években még használták a templomot, ám az állagmegóvással nem igazán törődtek.