Az esemény részletei

2024 júliusában Gábor-Nagy Nóra és Turcsányi Janka zongoranégykezeseit hallhatták a hévízgyörki Öregtemplomban. A két hölgy közötti ritka harmónia nem csak évtizedes közös zenélésüknek, hanem három évtizednyi mély barátságuknak is köszönhető.

Nóra és Janka 1994. szeptember 1-én elsős gimnazisták voltak, amikor átlépték a Bartók Béla Konzervatórium kapuját. Első napjukat töltöttük a patinás intézmény falai között, amikor a 21-es osztályterem középső padsorában lehuppantak egymás mellé és bemutatkoztak: Nagy Nóri vagyok – Turcsányi Janka vagyok. Sok-sok év megannyi élménye mellett együtt végezték el a Konzit, majd később a Zeneakadémiát is. Azóta 30 év telt el, és barátságuk – úgy tűnik – életre szóló maradt.

Jó pár évvel ezelőtt a magunk kedvére leültek egymás mellé zongorázni is. Alkati és habitusbeli különbözőségeik ellenére zenei ízlésük, szemléletük egy tőről fakad, ami ilyen módon kivételes találkozásnak mondható. Ennek köszönhetően a kezdeti próbálkozásaik szerencsésen működtek, és a barátságukon túl egy mindenre kiterjedően komfortos kamarapartnert találtak meg egymás személyében. A szakma arra bátorította őket, hogy kezdjenek el koncerteket csinálni, mert rendkívül ritka az a fajta harmónia, ami kettőjük bensőséges játékából fakad.

Több felkérésnek is eleget tettek, először csak egy-egy mű vagy ciklus erejéig, később komplett koncertterveket találtak ki és valósítottak meg. Az elmúlt években így számos nívós helyen volt alkalmuk koncertezni úgy, mint a Műcsarnok, a FUGA, a Zenetudományi Intézet, az Óbudai Társaskör és a Zeneakadémia. Repertoárjuk széles skálát ölel fel, barokk és klasszikus művektől egészen XX. századi opusokig, ám együttműködésük fókusza elsősorban a francia és orosz századelő (Ravel, Satie, Sztravinszkij,stb.) zenéire esik. Szeretnek zenekari művekből, kamaraművekből készített átiratokat játszani, és figyelmet szentelnek a kortárs zeneszerző kollégák műveinek bemutatására is.

Hivatásuk legfőbb pillére végül a tanítás lett, és mindketten egykori Alma Materük zongora- és kamarazene tanárai lettek. Tanári működésünk számottevő zeneiskolai tapasztalattal tarkított, mellette Konzis / zeneakadémiai korrepetitori minőségben és kötelező zongora oktatásával, illetve a Doktori Iskola elvégzése is fontos állomása lett az életüknek.

A helyszín

Az eredetileg aprócska, félköríves apszisú templom első hivatalos említése az 1400-as évek végéről származik, ám valószínű, hogy már a Tatárjárás környékén is állt egy fából vagy kőből épült kápolna a Galga patakot kísérő mocsaras, lápos terület egyik dombjának tetején. Az 1500-as években egy összeírásban Hévízgyörk kapcsán Szent Márton adóját említik, amely minden bizonnyal a már akkor jelentős templom névadó szentjéről neveztek el. A Reformáció itt is változást hozott, nagyjából 70 éven keresztül református templomként létezett az épület. Az 1700-as évek elején – a település népességszámának növekedésével – a templomot kibővítették, hatalmas téglalap alakú vulkanikus kőzetekből magasították a falakat, hozzátoldották a sekrestyét és építettek egy négyszögletes, zömök tornyot is. Az évtizedek múlásával a magas talajvízszint és a gyakori áradások miatt az épület falai nedvesedtek, a deszkamennyezet leszakadás előtti állapotban volt. A tornyot az új birtokos, Grassalkovich Antal özvegye tettette rendbe. Az 1800-as években még használták a templomot, ám az állagmegóvással nem igazán törődtek.