Az esemény részletei

2023 augusztus elején a tomboló nyári kánikula és hőhullámok ellenére olyannyira megtelt az Öregtemplom Fellegi Ádám zongoraestjére, hogy az addig használaton kívüli karzatra, sőt, a sekrestyébe is kellett ülőhelyeket „szervezni”, hogy minden Érdeklődő hallhassa a zongoramuzsikát.

A hangversenyen, amellett, hogy Művészúr meglepte közönségét egy Vörösmarty-verssel, elsősorban Bach-, Beethoven- és Sztavinszkij-darabokat játszott, valamint zenetörténeti ismertetéseket is tett.

Fellegi Ádám Liszt Ferenc-díjas koncert-zongoraművész

Fellegi Ádám 1941-ben született. Zongoraművész-tanári kitüntetéses diplomáját a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán szerezte. A Főiskola után Paul Badura-Skoda, Jörg Demus és Alfred Brendel tanítványa volt. 1966-ban megkapta első díját a Bécsi Intenationaler Meisterkurs versenyén. 1962-től a Magyar Állami Operaházban korrepetitor. 1970 és 1990 között az Országos Filharmónia állandó zongoraszólistája. 1973-76 között hanglemezeket készített a Hungaroton Kiadónál, elsősorban Bartók, Schönberg, Berg, Sztravinszkij és kortárs magyar zeneszerzők műveiből. 1976-ban előadókörúton vett részt az Amerikai Egyesült Államokban, két évvel később egyetlen európaiként vett részt a kortárs amerikai zene versenyén. A következő évben a kanadai Brock University „Artist in Residence” tagja lett, majd meghívott vendég-szólistája a torontói York University-nek.

A Magyar Állam Liszt Ferenc-díjjal tüntette ki, és az egyik Liszt Versenyen megnyerte a legjobb modernzenei előadó díját is. Ezek mellett megkapta a Pro Urbe Budapest és az Arthur Rubinstein-díjat is (Rio de Janeiroban)

Az elmúlt három évtizedben elsősorban házikoncerteket ad, ahol a zenélést szöveggel kíséri. Ezek a beszédek részben ismertetések, részben hangulati beavatások, amelyek felfokozzák az utána következő mű – például Beethoven szimfónia Liszt átiratában – hatását. Emellett zeneterápiával foglalkozik.

https://www.fellegiadam.hu/

A helyszín

Az eredetileg aprócska, félköríves apszisú templom első hivatalos említése az 1400-as évek végéről származik, ám valószínű, hogy már a Tatárjárás környékén is állt egy fából vagy kőből épült kápolna a Galga patakot kísérő mocsaras, lápos terület egyik dombjának tetején. Az 1500-as években egy összeírásban Hévízgyörk kapcsán Szent Márton adóját említik, amely minden bizonnyal a már akkor jelentős templom névadó szentjéről neveztek el. A Reformáció itt is változást hozott, nagyjából 70 éven keresztül református templomként létezett az épület. Az 1700-as évek elején – a település népességszámának növekedésével – a templomot kibővítették, hatalmas téglalap alakú vulkanikus kőzetekből magasították a falakat, hozzátoldották a sekrestyét és építettek egy négyszögletes, zömök tornyot is. Az évtizedek múlásával a magas talajvízszint és a gyakori áradások miatt az épület falai nedvesedtek, a deszkamennyezet leszakadás előtti állapotban volt. A tornyot az új birtokos, Grassalkovich Antal özvegye tettette rendbe. Az 1800-as években még használták a templomot, ám az állagmegóvással nem igazán törődtek.